A szociális orientáció arra az elméletre utal, amely megmagyarázza, hogy egy személynek miért van bizonyos viselkedési kapcsolata és alkalmazkodása más emberekkel és/vagy általában a társadalommal. Egyes tudományágakban társadalmi dominancia-orientációnak is nevezik, a szakemberek ezt az elméletet használják viselkedések előrejelzésére, különösen a csoportközi attitűdök és viselkedések esetében. A társadalmi orientáció a jogban azt jelenti, hogy az ügyfelek elégedettsége mellett a társadalom jólétét is figyelembe veszik.
Sok esetben a teoretikusok ezt a filozófiát használják annak magyarázatára, hogy az egyén milyen támogatást nyújt egy másik csoport dominanciájához olyan demográfiai tényezők alapján, mint az életkori nem faj és a vallás. Ez azt jelenti, hogy a társadalmi dominancia-orientáció azt méri, hogy egy személy mennyire preferálja az egyenlőtlenséget, ha ez az egyenlőtlenség a csoportja javára válik. Más szavakkal, azok, akik ezt a preferenciát tartják, olyan rendszerben hisznek, amelyben egy vagy kis számú társadalmi csoport ural egy vagy több társadalmi csoportot, mint a helyes társadalmi rendet.
Egyes esetekben a kutatók képesek a szociális orientáció elméletét használni bizonyos csoportok negatív viselkedésének előrejelzésére. Az elmélet célja, hogy segítse a kutatókat abban, hogy megértsék a gondolkodási folyamatokat, különösen a negatív gondolkodási folyamatokat a különféle társadalmi és demográfiai csoportok különböző típusú csoportinterakcióiban.
